"De fura, hogy látható minden hangszer... hát persze, nincs előttük kotta!!" Nem egy ehhez hasonló felismerés elhangzott április 8-án a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjének szünetében. A kiművelt, képzett cigánymuzsikusok nem játszottak nekünk tradicionális szökőt vagy hallgatót, de kaptunk Brahmsot, Lisztet, Strausst, s velük együtt olyan nagyzenekari, szimfonikus hangzást, amit kotta és karmester nélkül csak zsigerből, veleszületett zeneiségből lehet produkálni."Liszt számára a cigányzenész nemes vadember, akibe maga a természet helyezte a muzsikálás csodálatos adományát. Semmilyen formális képzést nem kapott, még kottát sem tud olvasni, s a zene úgy buzog belőle, mint a víz a szökőkútból. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lesz a cigányzenészből, tanár nélkül, virtuóz hegedűs, hangszerének tökéletes ura? Liszt számára ez újabb bizonyíték volt arra, hogy a zene istenadta dolog, az isteni terv része..."
A fentieket Alan Walker írta Lisztről szóló könyvében, s hogy mennyire sommás és helytálló ez a gondolat, arról vasárnap este magunk is meggyőződhettünk a Sportházban.
A világon egyedülálló 100 Tagú Cigányzenekar Magyar Örökség-díjas, a klasszikus szimfonikus zenekarként működő együttes tagjai főleg cigány származású muzsikusok, a komolyzene (többek között Liszt, Bartók, Kodály, Hubay, Brahms, Sarasate, Strauss művei) mellett tradicionális magyar cigánymuzsikát, magyar nótát és népdalt is játszanak.
A zenekar szervesen illeszkedik a magyarországi kulturális intézményrendszerhez, hiszen előadásmódjával és repertoárjával szintetizálja a klasszikus zenén keresztül a zenei palettán található műfajokat, ezáltal átjárást képez a szimfonikus zene - opera - operett - musical - könnyű és tánczene valamint a népzene között.
A Roma Világnapra időzített, április 8-i koncerten a kiművelt, képzett cigánymuzsikusok nem játszottak nekünk tradicionális szökőt vagy hallgatót, de kaptunk Brahmsot, Lisztet, Strausst, s velük együtt olyan nagyzenekari, szimfonikus hangzást, amit kotta és karmester nélkül csak zsigerből, veleszületett zeneiségből lehet produkálni.
A már-már jazz zenére jellemző virtuozitás leginkább a szólókban teljesedett ki, ahol a zenekar vezetői (Buffó Rigó Sándor, Lendvai Csócsi József) valamint szólistái (Berki László és Suki András hegedű, Ökrös Oszkár cimbalom, Puporka András klarinét) váltották egymást a színpadon, s villantották fel a cigányzenészekre jellemző hangszerkezelés utánozhatatlan könnyedségét, melyet intézményesítve tanulni szinte lehetetlen. Születni kell rá, hogy aztán apáról fiúra szálljon a tudás, nem kevés kitartással, gyakorlással és zenei alázattal.
Hallgatni őket azon túl, hogy örökemlékű zenei élmény, egyben kuriózum is, hiszen a 27 éve alakult zenekar először lépett fel Szombathelyen. Bízunk benne, hogy nem kell 27 évet várnunk a következőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése