a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja

A huszonöt éves 100 Tagú Cigányzenekar ismét Göteborgban járt

2011. március 15. kedd, 11:58

Előre szeretném bocsátani, hogy magam is zenész vagyok. Sok évvel ezelőtt a Magyar Rádiónak népizenekari hangszereléseket (is) készítettem, tehát tudom, miről beszélek. Ezen kívül itt, Skandináviában, főleg Svédországban, több mint ötven városban zongoráztam-énekeltem, több városban éveken át újra és újra. A zenész szeret produkálni, ezért rendkívül lealacsonyítónak éreztem, amikor néha-néha gratuláció gyanánt ezt kaptam: „Ja, te magyar vagy, neked benne van a véredben!” Ilyenkor megjegyeztem, hogy amit hallottak, azt nekem azért meg is kellett tanulnom. Nem tudom, hogy értették-e, miért mondom. A 100 Tagú Cigányzenekar göteborgi hangversenyéről - Egyesületi fotó Hát pontosan így van ez akkor is, amikor azt mondják, hogy a cigánynak könnyű jól muzsikálni, mert benne van a vérében. Igen, a tehetség. Azután, sajnos ezeknek többsége - éppen úgy, mint nem-cigányoknál -, ehhez a tehetséghez nem tanul semmit, hanem „megnemértettként” éli le az életét ezernyi társának sorsán osztozva. Azután vannak pár ezren olyanok is, akik a veleszületett tehetségen igenis túlmentek. Ezek közül járt felénk száz: 2010. november 27-én ismét Göteborgban aratott sikert az idén éppen huszonöt éves 100 Tagú Cigányzenekar. Igaz, hogy ekkora zenekar és mégis kotta nélkül játszanak. Kívülálló számára ez „gyanús” lehet, pedig hallgassuk csak: minden a helyén van. Szólamok, harmóniák, tempók és előadásmód pontosan olyan, „mint az eredeti”. Irdatlan sok egyéni és közös gyakorlás kell hozzá, hogy egy zenekar, mint „a 100-tagú” eme huszonöt év alatt öt kontinens ezer koncerttermében arasson sikert, bekerüljön a Guinness Rekordok könyvébe, 2005 óta máris hungarikum. Ebben a zenekarban 57 muzsikus részesült állami és szakmai kitüntetésben amellett, hogy maga a 100 Tagú Cigányzenekar is számos magas kitüntetéssel büszkélkedhet. Első itteni fellépésük és a mostani is hatalmas siker volt. A közönség gyakran állva tapsolt és elragadtatott kiáltások, sikolyok hangzottak innen-onnan. Ámultunk, hogy a hegdűsök-prímások, akik többségének otthon saját zenekara van, itt egymás után jöttek előre és kápráztatták el tudásukkal, virtuozitásukkal a többnyire svéd közönséget. Klarinétosok, csellisták, a tizenegy nagybőgős, a hat cimbalmos hangszeres tudását bármely világhírű koncertmuzsikus megcsodálhatja és meg is csodálja, ha erre mód kínálkozik (legendák keringenek ilyen elámult hegedűművészekről). Egyetlen göteborgi hírlap, így a Göteborgs Posten sem írt a koncertről. Sem három évvel ezelőtt, sem most... A sok-sok virtuóz közül ki kell emelnem a többszörösen kitüntetett cimbalmost, Ökrös Oszkárt, aki egy-egy dzsessz-harmóniával, de soha nem stílusrontó módon úgy elkápráztatott, hogy első alkalommal szinte felugrottam tapsolni, de rájöttem, hogy a közönségből legtöbben nem értenék, miért teszem ezt. Ha visszagondolunk erre az estére, eszünkbe kell jusson, hogy az egész koncertet átszövi egy állandó koreográfiai munka. Hangszercsoportok állnak fel, vagy jönnek előre, hangszerek „párbajoznak”, viccelődnek, néha a közönséget is bevonják ebbe a közös játékba és mindig mindenki mosolyog, mert hiszen „egyszerű dolgokról” van szó. A szünetben beszélhettem a zenekar művészeti vezetőjével, „Buffó” Rigó Sándorral, akinek már fia is a prímások között hegedül. „Buffó” elmondta, hogy legfontosabb céljuk és örömük, hogy ez a zenekar az igazi művészettel mutathassa be értékeit. Ekkora zenekart, ennyi hangszert szállítani nem olcsó mulatság, így – bizony nem árt, ha a zenekar tagjainak lehetőleg állandó otthoni zenei elfoglaltsága is van. „Beke” Farkas Nándor főtitkár az eredményes huszonöt év után továbbra is bízik sikeres jövőben, hiszen éppen az ő kezdeményezésére a „100 Tagúnak” serény részét képezik azok a konzervatóriumba és főiskolára járó fiatalok, akik a 100 Tagú Cigányzenekar Ifjúsági Cigányzenekara néven már önállóan is működnek. Sajnos, a zenekar alelnökével, Lendvai „Csócsi” Józseffel nem volt alkalmam beszélni, pedig szívesen megköszöntem volna állandó vidám mosolyát és azt, hogy a közönséget az egész koncert alatt partnerként kezeli. A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a Koncerthuset jó kapcsolatának köszönhetően idén is – ugyanúgy, mint három évvel ezelőtt - sok tagunk jutott kedvezményhez: 240-en kaptak a pénztárinál jóval alacsonyabb áron belépőjegyet. Kivánjuk a „100 Tagúnak”, hogy még sok-sok évig kápráztassák el a világ összes kontinensének koncertlátogatóit, mert minden fellépésük feledhetetlen élmény. A külföldön élő magyarok számára pedig egyértelmű büszkeség... Ezen is érdemes elgondolkozni. Maróti László