Ifj. Sánta ferenc

Harmincöt éve hegedűvel a világ körül

Jubileumi beszélgetés Sánta Ferenc hegedűművész-prímással

- - Mielőtt egy romagyereket elvisznek hegedűt tanulni a zeneiskolába, már egyfajta előképzésben részesítik, egy-két nótára megtanítja vagy a nagyapja vagy az apja. Nálad is így volt?

- - Nem egészen, én jobban szerettem focizni, így drága jó édesapám nem „kínzott” hét éves korom előtt. Megvárta, míg elkezdem hegedű tanulmányaimat a zeneiskolában, majd utána tanított cigányzenére. Én is a „beültettem kiskertemet rezedával” című variációs gyermek nótával kezdtem, mint általában a többi roma gyerek.

- - A zeneiskolai hegedűtanárod nem ellenezte, hogy klasszikus tanulmányaid mellett párhuzamosan cigányzenét is tanulsz?

- Nem tudta, pedig ő is roma volt. Lehota Dezsőnek hívták, mindent elkövetett, nehogy a romazenét válasszam. 13 éves koromba bevitt a Kaposvári Szimfonikus Zenekarba. Majd Pécsről eljött Kaposvárra Gréf Matild szakfelügyelő tanárnő, és felvételi nélkül felvettek a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába. Így 15 évesen már szakiskolás voltam Pécsett.

- Mikor álltál először cigányzenekar élére?

- Először 9 évesen az apu zenekara élén, amire nagyon készültem. Délelőtt megtanított egy nóta-blokkot (nóta, andalgó, csárdás, és friss), és este az étteremben eljátszottam a zenekara élén. Nagyon büszke volt rám. Néhány év múlva már a Somogy Táncegyüttes kisprímásaként május elsején vezettem édesapám zenekarát. Budapesten a Csepeli Munkásotthon színpadán 12 évesen játszottam, Palló Imrét kísértem. Erre mindig nagy szeretettel gondolok.

- A szakiskolában célorientáltan a zeneakadémiára készültél, vagy megfordult a fejedben, hogy „ennyi”, és folytatod a tradicionális cigányzenét?

- Apámnak az volt a vágya, hogy a klasszikus zenét válasszam. Nagyon virtuóz technikám volt már ekkor is, és a sikeres Zeneakadémiai felvételimkor már eldöntött volt, hogy a klasszikus pályát választom. De a vérnek nem mindig lehet parancsolni, a cigányzene „a génjeimben van”, így a Zeneakadémia mellett nagyon gyakran muzsikáltam cigányzenekar élén is. Egy kedves kis történetet hadd mondjak el. Éppen hegedűórán voltam Ney Tibor professzor úrnál és a bőgősöm (Miskó, drága barátom, ki sajnos már nem él) illedelmesen bekopogtatott, elnézést kért és közölte, hogy már egy jó ideje itt várnak Kovács Apollónia magyar nóta énekessel a Zeneakadémia parkolójában, és szeretnének már elindulni az ORI (Országos Rendező Iroda) nótaműsorára vidékre. A professzorom elmosolyodott, majd azt mondta, nyugodtan csinálhatom. Fiatalkorában ő is 20 tagú szalonzenekar élén muzsikált.

- 1969-ben szereztél hegedűművészi diplomát a Zeneakadémián. Hogy alakult a pályád ezt követően?

- Zongora-hegedű duóban Göteborgban muzsikáltam egy „magyaros” étteremben Zsolnai Karcsival. A Göteborgi Szimfonikusok karmestere, koncertmestere és a zenekar több tagja egyszer eljöttek oda vacsorázni. Felfigyeltek a muzsikámra és kérték, hogy hegedüljek el egy Paganini etűdöt, majd egy Bachot és így tovább. Másnapra behívtak a zenekari titkárságra és közölték, hogy felvennének a zenekarba. Elfogadtam és így egy évig a zenekar tagja lettem. A szívem viszont haza húzott, még a háromszobás lakás – amit felajánlottak – és a jó fizetés sem csábított el. Nem disszidáltam. Hazajöttem és tovább muzsikáltam cigányzenét, mint a családom többi tagja.

- A testvéred Sánta András is prímás. Előfordult-e, hogy gyermekkorotokban együtt játszottatok édesapátok zenekarában?

- Gyerekkorunkban nem volt erre mód, mert testvérem Andriska 11 éves koráig zongorát tanult. Majd édesapánk elé állt és azt mondta, „hogy én is hegedülni szeretnék, mint a testvérkém Feri”. Így később kezdte a hegedűtanulmányait, de azóta mindhárman nagyon sokat játszottunk már együtt. Sajnos már csak ketten játszhatunk az öcsémmel együtt, mert a drága édesapánkat néhány hónapja temettük el.

- 1972-ben készítette veled a Magyar Rádió az első önálló hangfelvételt. Tíz évvel később már a Magyar Rádió „Nívódíjjal” tüntetett ki. 1981-ben a Magyar Televízió „Nívódíját” kaptad. Az utóbbi időben nem készítenek sem veled, sem másokkal felvételeket. Mi ennek az oka?

- Az utóbbi tíz évben a közszolgálati tévéből száműzték a cigányzenét. Felnőtt egy generáció, akinek az életéből kimaradt ez a műfaj. Nem szeretik, mert nem is ismerik. Nem tudom, hogy miért teszik ezt, mert a cigányzene éppúgy, mint a többi értékes zenei műfaj az egyetemes és a magyar zenekultúra része. Nagyon sokan szeretik ezt a műfajt külföldön és belföldön egyaránt. A közszolgálati tv-nek az lenne a kötelessége, hogy az adófizető polgároknak a kulturális igényeit kielégítse. Van olyan kereskedelmi tv, ahol a nótakívánság műsor a legnépszerűbb műsorok egyike.

- Sokfelé muzsikáltál a nagyvilágban. A magyar cigányzenét mennyire szeretik?

- Valóban sokfelé jártam világban. Tizenegy alkalommal voltam Japánban és a világ számos kontinensén. Az USA-ban negyvenöt koncertem lesz szeptembertől. A magyar cigányzenét nagyon szeretik líraiságáért, temperamentumáért, virtuozitásáért. De ahogy szokták mondani, senki sem próféta a saját hazájában…

- Számos kitüntetésben, elismerésben részesültél. Melyikre vagy a legbüszkébb?

- Mindegyikre, mert úgy érzem mindegyiket megérdemelten kaptam. 1995-ben a Magyar Köztársaság Elnöke adományozta „A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét”, 1998-ban a Magyar Rádió „Emerton” díját, mint az év hangszeres szólistája, majd 2002 márciusában a „Liszt Ferenc” díjat.

- Két gyermeked van, egyiket sem a cigányzenei pályaféle orientáltad.

- Ferikém a Zeneakadémián hegedűművészi diplomát szerzett Szenthelyi Miklós professzor osztályában. Szívesen hallgatja a cigányzenét, de soha nem próbálta, én meg nem erőltettem. A Nemzeti Filharmonikusok Zenekarának a tagja. Éveket töltött Németországban, a Münsteri Szimfonikusok zenekarának a tagja volt. Nagy örömünkre itthon van és itt dolgozik. Bea lányom is elvégezte a zeneakadémiát, zongoraművész lett. Jelenleg az Operett Színház korrepetitora.

- Mondd Feri, mit szeretnél elérni még az életben?

- Nagyon boldog vagyok, mert mind a két gyermekem sikeres és a legszebb hivatást választotta: a zenét. Szeretném megélni feleségemmel, Csibivel, hogy a két leányunokánk is sikeres és boldog legyen mind a munkájában, mind az életben. Talán még szeretném, ha a legnagyobb szakmai elismerésben, a Kossuth Díjban részesítenének, mert úgy érzem nagyon sokat tettem itthon és külföldön azért, hogy a magyar cigányzenét mind szélesebb tömegek előtt népszerűsítsem hegedűjátékommal. Ezt tettem 35 éve a világban, mint diplomás hegedűművész-prímás és teszem remélem, minél tovább.

Budapest, 2003. július 25.

Ifj. Boros Mátyás

A Magyar Nemzeti Cigányzenekar a 90-es évek közepén alakult, művészeti igazgatója és vezető prímása ifj. Sánta Ferenc.
Az együttes repertoárja a klasszikus zeneművektől, a népzenén át a hagyományos cigányzenéig terjed. Utóbbiban megtalálható a cigánymuzsika minden íze, zamata és sajátos hangulata. A klasszikus zeneszámoknak ugyancsak autentikus, virtuóz tolmácsolói.
A zenekar létszáma – az igénytől függően és a műsorhoz igazodva – a 20 fős kis zenekartól a közel nyolcvan főt számláló nagyzenekarig terjedhet. Produkcióikban gyakran lépnek fel táncosok, énekes szólisták. Kiváló zenei szólistáik a Magyar Rádió és a magyar Televízió népzenei műsorainak állandó szereplői, akik egész társadalmuk büszkeségei, elismert, kitüntetett művészei.
Az együttes hangsúlyozott célja, hogy a magyar cigányzenét mind szélesebb körben ismertesse meg, valamint hogy lehetőséget biztosítson fiatal, tehetséges roma muzsikusok bemutatkozására.
Hazai és külföldi koncertjeiken óriási sikerrel szerepelnek szerte Európában, japánban és Amerikában.

Elnök és művészeti igazgató: Sánta Ferenc Liszt- és Kossuth-díjas hegedűművész, prímás

Ifj. Sánta Ferenc a Sánta-dinasztia negyedik generációja 1945-ben, Kaposváron született. 7 éves korában kezdett hegedülni, 1969-ben hegedűművészi és tanári diplomát szerezett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
1969-ből a Göteborgi Szimfonikus Zenekar tagja volt, de eközben nem szakított a cigányzenei hagyományokkal. Gyakori vendég Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália számos koncerttermében. 1990-95. között Olaszországban a Velence Piazza San Marco-caffe „LAVENA” és a Caffe „QUADRI”-ban olasz zenészekkel játszott együtt. 10 éve rendszeresen fellép a Fővárosi Operettszínház japán vendégjátékain.
1968-tól folyamatosan jelennek meg rádió- és lemezfelvételei. Számtalan CD, hanglemez, kazetta és videokazettáján Brahms, Liszt, Bartók művei mellett a cigányzene klasszikus darabjai is szerepelnek.
Művészi munkáját számos elismerés jelzi: a Magyar Rádió kétszeres Nívódíjasa, „Emerton” díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje tulajdonosa. 2002-ben Liszt-díjat, 2007-ben pedig Kossuth-díjat kapott.